Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon

Vörös Balaton a Jásdi Borteraszon

December 4-én, pénteken 12 Balaton-felvidéki termelő hozta el 2-2 kedvenc vörösét és vacsorázott együtt a Jásdi Borteraszon. Köztük egészen kis területeken gazdálkodó, kevés tapasztalattal rendelkezők és több tíz hektáron kizárólag vörös borokat termelők. Olyanok, akiknek vörös borairól csak kevés beavatott tud és olyanok is, akiknek vörös-különlegességei sok ezer forintért kerülnek a fogyasztókhoz a legdrágább éttermekben Budapesttől Párizsig. Az itteni szokások szerint mindenki maga mutatta be borait és beszélt tapasztalatairól, gondjairól, céljairól.

12341470_864255397015188_7281863061310290976_nA borok ugyanolyan változatosak voltak, mint a Balaton felvidék geológiája. Bazalt, permi homokkő, ősi gejzírek alkotta talajok, Pannon tengeri üledékek és Triász kori mészkő. A kísérletezés időszakának fajtabeli változatosságával: Kékfrankos és Kadarka, Cabernet Franc és Sauvignon, Merlot és Syrah, Sangiovese és Pinot Noir.

A termőhelyi és fajtabeli változatosságon túl azonban felfedezhető volt valami, amit a termelők értéknek gondoltak: minden tétel hordozta a termőhely különlegességét és valamennyi szép savakkal és nagyszerű gyümölcsösséggel bírt. Mindegyikből hiányoztak a száj-összehúzó tanninok és a letaglózó alkoholosság.

Fel kellett figyelni arra, hogy ezeken a termőhelyeken nem lehet elkészíteni a nagy volumenben, egységes minőségben, könnyen elmagyarázható borokat. A Balaton-felvidék a vörösborok esetében, ugyanúgy, mint az Olaszrizlingnél, az izgalmas borkalandozások területe. Az összefogásnak – kicsit talán a „Csopaki Kódex”-hez hasonlóan a közös minőségi elvekről és a minőség biztosításáról kell szólnia.

Maradt a kérdés: mit szólnak mindehhez a szombati sétáló kóstoló jórészt borértőkből, borírókból összejövő vendégei?

A belépők jó előre elfogytak és a déltől megtelt a terasz. A leszállt köd ugyan eltakarta a szőlőket, Paloznak és Csopak templomtornyait és a Balatont, de a hangulat így is emelkedett volt. A borok mögött ott álltak gazdáik és a vendégek egyetlen tételt sem akartak kihagyni. Jó borok fogytak és jó beszélgetések alakultak ki. A vendégek zöme, a pincéket járva, már kóstolt balatoni vörösöket és értékelte is azokat, de senki nem volt, aki valaha ilyen keresztmetszetét érzékelhette volna a minőségnek és a változatosságnak. A kóstolót nem lehetett megunni. Aki pedig jó falatokra éhezett, annak a veszprémi Chianti étterem kínált harapni valót.

Mire a vendégek tovább álltak vacsorázni a csopaki Márga Bisztróba, a füredi Kredencbe vagy a Horváth Házba, kialakult az egyetértés abban, hogy a balatoni vörösök szépek és változatosak, nagyon megérik a pénzüket és jövőre is meg kell rendezni a „Vörös Balaton”-t.

Jásdi István
forrás: Jásdi Borterasz